Transilvania, Zilbenburger, Dacia, Erdély ugyanazt a tájat jelenti. Magyar, román, szász, örmény, zsidó úgy élt itt együtt évszázadokon át, hogy mindegyik gazdagította a másikat, és mindegyik gazdagodott a másikból. Erdély földjének és a rajta élő népeknek sajátos egyéniségük van. Az erdélyi tájakon lakó népekben a történelem közös egyéniséget alakított ki, de közelről nézve végtelenül változatos ez az arc tájegységenkint, népcsoportonkint, sőt falvanként is. Kalotaszeg és a Székelység két külön világ, és ami földrajzilag összeköti őket, a mezőség jobban különbözik tőlük, mint ők egymástól.Ez jellemző az erdélyi konyhára is. Megízleli az erdélyi ember a szomszéd főztjét is, értékeli, megbecsüli, el is tanulja tőle, de mindig megkülönbözteti a magáét.
És ez még az erdélyi magyarságon belül tájankint és házankint is így van.
Az erdélyi konyha olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki mértékkel, beosztással él, de amikor ünnep van, áldoz, tud ünnepelni. Az erdélyi - magyar konyha azon túl, hogy erdélyi, éppúgy szerves része a magyar konyhaművészetnek, mint az alföldi, vagy a dunántúli. Mi adja a jellegzetességét? Több minden is. Így a helyi fűszerek hagyományhűbb, nagyobb mértékű használata, a lisztneműek közül a pogácsafélék, kőttesek és más sült tészták különleges kultusza a főtt tésztákkal szemben. A gyümölcslevesek és mártások gyakoribb jelenléte, végül pedig egy erős kapcsolat a román, a balkáni, az orosz - ukrán ételek stílusával, ami egyes zöldségek merészebb használatával tűnik ki.
Szereti az erdélyi konyha a borsot, az édes és csípős paprikát, de csak ott, ahol annak helye van, és csak módjával. Aki igazán fűszeres erdélyi ételt akar enni, az kóstolja meg a tárkonyos báránylevest, vagy a kaporral és csomborral készült lucskos káposztát. Aztán a gyümölcslevesek nem csak édesen, de füstölt hússal is. Aki nem idevaló, csak csodálkozik ezen, amíg meg nem kóstolja. A másik sajátossága az erdélyi konyhának, hogy az eltett füstölt húst vagy akár a száraz babot is merészen frissíti fel valamiféle zöldséggel. A tavaszi paszulylevesbe aprítanak például zöldsalátát, vagy zöld komlót. Alig van olyan növény, fű, fa, virág, aminek ne lenne meg a maga különleges szerepe az erdélyi konyhában. Mintha az erdélyi ember is az ősi sumér közmondáshoz tartaná magát: "Ne tépj ki semmit, egyszer gyümölcsöt teremhet!" Vajon melyik korszerűnek mondott konyha használ olyan fűszerarzenált, mint ami az erdélyi gazdasszony polcán megtalálható? Például: bors, ánizs, babérlevél, bazsalikom, borsikafű, boróka, borsmenta, citromfű, kömény, édeskömény, fahéj, szegfűszeg, szurokfű, tárkony, turbolya, metélőhagyma, majoránna, kakukkfű, kapor, csombor, koriander, lestyán, gyömbér, zsálya, szerecsendió, imponáló felsorolás.
Jellegzetes erdélyi húsételek a tokányok és vetrecék, kisebb szakácskönyvet lehetne róluk írni. Rokonságban állnak a pörköltekkel, azzal a különbséggel, hogy sokkal több fűszert használunk hozzájuk, és csíkokra vágjuk általában a húst. Az erdélyi konyha különlegessége a kürtös kalács, ami fahengerre tekert ujjnyi vastagságú, de leheletkönnyű kőttes tészta, amelyre mézes tojássárgás mázt kennek, tört dióval szórnak, és csak faszénparázson sül meg igazán.
Barta László
Barta László gasztronómiai előadásainak irodalmi forrásjegyzéke:
Draveczky Balázs: Történetek terített asztalokról és környékükről
Draveczky Balázs: Újabb történetek terített asztalokról és környékükről
Váncsa István szakácskönyve
Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve
Kövi Pál: Erdélyi lakoma
Csemer Géza: Cigányok főztje
Láng György: Klasszikus magyar konyha
